„Másodikos esztétika és elsős filozófia szakos hallgatóként kezdtem a jazz-hegedüléssel foglalkozni, Antal Tibornál. Ő mutatta valamelyik első órán Stephane Grappelli játékát – igen, előbb jött a késztetés hogy jazzel foglalkozzak a hangszeremen, mint hogy Grappellit ismertem volna – amitől földbe gyökerezett a lábam, sírtam és nevettem egyszerre, a csodától, amit hallok, és az előttem álló hosszú út terhétől megijedve. … Tudtam ez időben, hogy van egy Lantos Zoltán nevű hegedűs, akiről bölcsész ismerőseim ódákat zengtek, de valamiért egy jó ideig még nem hallgattam meg. Talán nem voltam még készen rá, máshol tartottam. Mígnem egy-két év múltán egy hajnalig tartó baráti beszélgetés, együttlét során a házigazda betett egy lemezt, – nos onnantól kezdve aznapra minden(ki) más megszűnt számomra… Elementáris erővel hatott rám az a tiszta, egyenes, a klasszikus swing-hegedülés néhol kicsit émelyítő, romantikus világához képest a szikár és egyértelmű megfogalmazás, amit hallottam… 2010-ben zenéltünk együtt először, a Santa Diver vendégeként, emlékezetes pillanat volt az életemben, az, amikor egy szinte elérhetetlen, ikonikus alak egyszer csak partnerré válik. Azóta tervezgetjük a folytatást, most elérkezett.” /Kézdy Luca/