A verseskötetet bemutatja Vajdics Anikó és Rózsa Péter

„Mária nekem maga az írásművész. Versei valahonnan nagyon távolról inspirált gondolatok nyomán az élet milliónyi jeleit sűrítik össze. … Verssoraival az olvasót úgy repíti végtelen magasságokba, hogy közben nem engedi feledni a földi emlékeket, élményeket. Sem a szerelmeket, sem a magányt, sem a jólétet, sem a csúszó-mászóvá alázó szegénységet. Mindig emlékeztet bennünket gyarló mivoltunkra, miközben a szabadság élményével ajándékoz meg. Ez a kulcsszó. A SZABADSÁG. ”  /Rózsa Péter Pethes Mária költészetéről/

„Az ember megérkezik egy apró kockával a kezében, fura mód sorsnak nevezi – egyedül kezd és egyedül övé az utolsó dobás.” /Kőhalmi Ildikó előszavából/