Justh Zsigmond (1863-1894) a XX. századi magyar irodalom egyik fontos előkészítője. Regényei, novellái s különösen naplója poétikai előkészítője a Nyugat-nemzedék színrelépésének. Justh ülönc és tragikus életű dandyként utazta be a korabeli glóbuszt: utazási írásai most jelennek meg először kötetben.

Az utazás filozófiája az első mélyebb magyar nyelvű felfedezése a Földközi-tenger mellékének, Egyiptomnak és Indiának. Justh Zsigmond is nyomatékosítja az utazók klasszikus bölcsességét, hogy az utazás hajón, vasúton, akár szekéren, szamár-, teve- vagy elefántháton mégis leginkább a belső tájak megismerésére szolgál.